sound by Jbgmusic

Cikkek, esszék

Távol álljon tőlem, hogy abba a hibába essek, hogy kereszteket hányok magamra, csak mert az internetről van szó. Ezért bölcsen a tényeknél maradok.

A sport ősidők óta olyan tevékenység, ami a következőkre szolgál: formálja a jellemet, megőrzi az egészséget, építi a közösséget, erősíti a lelket, bátorrá tesz, gerincesebbé tesz, és legvégső esetben akár hőssé is.

Mitől volt ilyen hatása? Nézzük először az egészség megőrző hatást: A friss levegőn végzett mozgás átszellőzi a szervezetet. A nem friss levegőn végzett mozgás pedig arra serkenti, hogy keressen magának oxigén dús helyeket. A sport vágyat ébreszt a víz iránt, (nem a szénsavas üdítők és cukros löttyök, hanem a tiszta víz iránt) ami megint csak átmossa a mérgekkel alaposan átitatott szervezetet. Mozgásra készteti a beleket, megindul a kiválasztás, és kiürülnek a felesleges salakanyagok. Felpörgeti a hormonokat, élen a boldogság hormonnal, ami mint tudjuk a panaceo: mindent gyógyít. Testi és lelki fájdalmakat egyaránt.

A sort a végtelenségig folytathatnánk, hiszen ahány pozitív folyamatot csak ismerünk a szervezetben, mind beindul a sport hatására.

Mi történik az e-sportnál? A gyermek görnyedten fejét előreengedve, tüdejét összenyomva, 120-as pulzussal, teljes stresszben ÜL, miközben „sportol”. A szervezet értetlen: Mi ez a 120 as pulzus, de akkor miért nem futunk el, ha egyszer veszély van. A BELSŐ SZIRÉNA FOLYAMATOSAN BERREG, A TÜDŐ KEZDENE VENTILÁLNI, DE NEM TUD, MERT TELJESEN ÖSSZE VAN NYOMVA. A BELEK NEM TUDNAK ÜRÍTENI, viszont a bennük maradt anyagok megerjednek, beavasodnak, megrothadnak, egy kész klotyó keletkezik az úgynevezett „sportoló” szervezetében. Boldogságnak nyoma sincs, a vérnyomás az egekben, a szervezet próbálja kivédeni az életveszélyes helyzetnek érzékelt szituációt, és a felgyülemlett hormonok ott maradnak a szervezetben, és mint minden jóból, ebből is megárt a sokk. A feszültség kiutat keres magának, és mint tudjuk a legjobb ilyenkor egy kiprovokált veszekedés, ami sajnos csak tovább ront a helyzeten. Különösen, ha az illető veszít a veszekedésben.

A sport formálja a jellemet. Hogy van ez az e-sporttal? Nos induljunk ki abból, hogy míg egy futóversenyen boldog boldogtalan látja, ha csalok, otthon a kis szobámban még akkor sem vagyok kitéve megszégyenítésnek, ha lebukok, mert egyszerűen kikapcsolom a gépet és már meg is szabadultam a kellemetlenkedőtől. Az elvégzett munka, vagy az elért teljesítmény, ami mögött hosszú küzdelmes testi megerőltetés áll, szilárddá teszi a jellemet, erősíti a bátorságot, azt az érzetet adja, hogy talpra esettek vagyunk. Ha valakit bántunk, annak baja lesz. Akit elgáncsolunk az valóban elesik, akit megölünk az meghal.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

A neten sportot űzhetünk abból, hogy szisztematikusan kinyírhatunk magunk körül mindenkit, hiszen senkinek sem lesz baja. Ezt mi felnőttek persze értjük. De képzeljük el, hogy hét – tíz éves gyermekünk csak ezt látja, és fogalma sincs, milyen az, amikor valódi ellenféllel küzd meg. Hol vannak a morál, vagy a jó érzés határai. Mi az az együttérzés? Miért érezne együtt valaki egy géppel?

A gyermekeknek nagyon nagy szükségük van példaképekre és barátokra ahhoz, hogy egészséges felnőtt váljon belőlük. Akit soha nem vezettek, az nem tud majd vezetni másokat. Aki senkit nem tisztelt, az nem fog tudni élni a szabadságával sem.

Sajnos szűk családi rokonságomban is látom, hová vezet, ha engedjük, hogy a gyermekünk idejekorán az internet fogságába essen. Szándékosan használom a fogság szót, mert a gyermek ugyan nem érzékeli, hogy a net fogságában van, de mi nagyon is látjuk, hogy a lelke össze van törve, hogy öngyilkos gondolatai vannak, mert az élete teljességgel értelmetlen, hogy képtelen valós kapcsolatokat kialakítani, mert soha nem gyakorolja, és ő maga a valós világot érzi börtönnek. Hozza a függő személyiség minden jegyét és megnyilvánulását: a dührohamokat éppúgy, mint a teljes depressziót és a halálvágyat.

Sok anya érzi, hogy - bár látszólag nem gond, hogy a gyermek mobilozik és számítógépezik egész nap, - ezek a jelek nem sok jót ígérnek a gyermekek jövőjét tekintve.

Ez ránk nézve és a világ sorsát tekintve is elég hamar katasztrófához vezethet. Az olyan gyermekből, akinek halvány lila dunsztja nincs mit jelent a barátság, az önzetlen önfeláldozás, az együttérzés, a segítségnyújtás a bajban, hogy mik azok a valós emberi érzelmek, hogyan tud majd felnőttként felelős döntéseket hozni?

Ugyanezek a gyermekek lesznek később azok, akik eldöntik, "megnyomjuk-e a nagy piros gombot a konzolon, elnök úr, vagy sem"! És mit gondolnak Hölgyeim és Uraim, mi fog nyerni: a sok éves rutin, hogy következmények nélkül nyomkodhatott bármilyen gombot, vagy a soha meg nem ismert önuralom, békevágy, együttérzés, világszeretet? Melyik győz? És ki fog veszíteni?

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Az oldal használatával elfogadod a sütik használatával kapcsolatos irányelveket.

(Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016/679 RENDELETE szerint)