Távol álljon tőlem, hogy abba a hibába essek, hogy kereszteket hányok magamra, csak mert az internetről van szó. Ezért bölcsen a tényeknél maradok.

A sport ősidők óta olyan tevékenység, ami a következőkre szolgál: formálja a jellemet, megőrzi az egészséget, építi a közösséget, erősíti a lelket, bátorrá tesz, gerincesebbé tesz, és legvégső esetben akár hőssé is.

Hogy legyél sikeres akkor is, amikor nem megy, ha az egész világ összeesküdött ellened, és ha kényszerpályán vagy?

Boldog és sikeres. Ez a két szó tart bűvöletben minket és gyakran nem is sejtjük, mennyire csak rajtunk műlik mindez.

A Carter edző című film tanáróriása olyan gyermekeket edz kosárlabdára, akik gyakorlatilag a gettóból jönnek és nagy esélyük van rá, hogy vagy leölik őket, mire hármat számolnak, vagy börtönben végzik. Mi ehhez képest egy kis családi perpatvar, vagy egy szar állás?

30 éve tudom, hogy bizonyos dolgokat nagyon jó lenne megváltoztatni magamban és látok is olyan embereket, akiknek ez sikerül. Lefogynak, meggazdagodnak, olyan álláshoz jutnak, amiről álmodtak, de nekem eddig miért nem sikerült? És neked miért? Vagy miért nem?